Nem tudom, mit írjak. A közösségi szakmában egy közösségi korban páratlan lehetőség van. De a szakma még mindig ott van megakadva, hogy mi kell a szakmává váláshoz. Vagyis önmagára sem tekint szakmaként, amikor meg a piacképes tevékenységek ezzel nem vacakolnak, csak teszik a dolgukat. Szóval a közösségi szakma piacképes lehetne, hiszen minden piacképes ismerősöm közösséget épít. De mégsem az, mert nincs meg hozzá a kultúránk. Fel sem vetődik ennek a lehetősége. Mondanám azt, hogy teremtsünk értéket, de csak elvont értékben tudunk gondolkozni. A lean szemlélet alapján érték az, amiért a vevő fizet. A vevő ezért a szakmáért ennyit fizet. Ennyire tartja értéknek. A szakma önmagát pedig ennyire sem. Meg kellene tanulni kulturális alapon helyi gazdaságot fejleszteni, amelynek része a saját gazdaság is. Ehhez azonban üzleti kultúrára lenne szükség. De ennek az igénye sincs jelen. Még nyomokban sem.
http://m.hvg.hu/gazdasag/20180606_Kulturkubikos_vagyok_otvenezerert
http://m.hvg.hu/gazdasag/20180606_Kulturkubikos_vagyok_otvenezerert
Vágvölgyi Gusztáv Pabló - ez az egyik, amiről írtam. Ami nem azt jelenti, ahogyan tévesen szokták interpretálni, hogy "a Koszecz Sanyi nem szeret minket" hanem éppen ellenkezőleg! Irracionális módon szeretem ezt a szakmát és nem esik jól látni azt, hogy elment az idő mellette.
VálaszTörlésMegoldódik ez Sanyi szerintem. Hozzáteszem ez sehol nem egyszerű a világon, mert általánosságban véve még a piac diktál, azonban most màr kézzel fogható, hogy mennyire nincs válasza a piacnak a komplex problémák kezelésére, a legégetőbb kérdésekre. Egyszerűen "nem éri meg". A közösségekre és a lean modellre egyaránt építő hybrid modellek a nyerők.
VálaszTörlés