Először részletet akartam kiemelni ebből a szövegből, de azután mégsem... Marcell Jankovics írta 2013-ban.
Először részletet akartam kiemelni ebből a szövegből, de azután mégsem... Marcell Jankovics írta 2013-ban.
" Kultúra és gazdaság
Ha a gazdaság bajban van, az állam először a „felépítmény”-től von el pénzt. A Kultúra és kultúra ebben az értelemben függ a gazdaságtól, és nem úgy, ahogy Marx tanította. Igaz, hogy pénzbe kerülnek, de a beléjük fektetett pénz visszatérül. Igaz, hosszú távon. Gyenge egészségű, öntudatától megfosztott, közösségellenesnek nevelt, alulképzett munkaerőtől nem várható gazdasági fölemelkedés. Magyarán a Kultúra az alap, amin a sikeres gazdaság felépül. Az élet akkor válik élhetővé, ha a gazdaság, az üzlet, az ipar kulturálódik, és nem a kultúra iparosodik. Hát nem a szakmai színvonaltól, a munkakultúrától függ a munka eredményessége? Hogyan remélhetjük sorsunk jobbrafordulását, ha „mindenhez értő” alkalmatlanok egymás közt cserélgetik a vezető pozíciókat? Nem a közerkölcsök hanyatlását jelzi a gazdaságot tönkretevő korrupció és bűnözés? Hogyan fejlődhet az ország, ha lakói közt egyre több a segélyekből, tolvajlásból élő, teljesen tanulatlan, munkát nem ismerő ember, akiket a szorgos kevésnek kell eltartani? Miért kell?
Aczél Györgytől származik a piacgazdaság kultúrára való kiterjesztésének jelszava: „A kultúra áru”. A kultúráját, kultúrával élő ember így vált „kultúrafogyasztóvá”. Ez a szemlélet nem tekinti a kultúrát befektetésnek. Nem érdekli a jövő, azonnali nyereséget vár tőle, ezért nem, vagy alig támogatja azon területeit, amelyektől nem számíthatnak napi bevételre. A kultúra bizonyos részterületeit kifejezetten pénzforrásnak tekinti, amivel saját rossz, pazarló és korrupt kormányzása okozta hiányokat pótolná. Központi támogatásra inkább az számíthat, ami gyors nyereséggel kecsegtet. Ezért korlátozza az egyházak támogatását, az oktatás ingyenességét; ezért digitalizálja az egyébként lepusztult iskolákat; ezért üzletesedik a végletekig a televíziózás, bulvárosodik a sajtó; ezért válik a közművelődés egyre inkább civil kezdeményezéssé; ezért lesz a nemzetközi ingatlanüzlet áldozata a művelésre váró föld, a szabad természet, az épített környezet műemlékestől; ezért élvez az értékteremtő művészeteknél nagyobb támogatást a szórakoztatóipar. Ez a kultúrpolitika hibás körön fut, nincs belőle kiút. Arra hivatkozik, hogy igényt elégít ki, a népnek cirkuszt, szórakozást juttat (kenyér helyett is), de nem ingyen ám! A „kultúrafogyasztó”, miközben kiürítik a zsebeit, egyre igénytelenebbé válik, ezért kell a neki szánt „termék” színvonalát valóban egyre lejjebb szállítani, hogy „eladható” legyen. Az eléje tartott torzító tükör nemhogy jóra nevelne, épp ellenkezőleg. Irányadóvá tesz ízlés-, erkölcs- és közösségromboló életvezetési mintákat. A circulus vitiosus fordítva is érvényesül: mennél alacsonyabb szintű a „termék”, annál nagyobb előállítójának a bevétele, s neki esze ágában sincs abból a „termék” minőségén javítani. Mivel bevétele fordítottan arányos a színvonallal, még lejjebb viszi.
- A kultúra ne legyen áru! A kultúra befektetés, aminek a gyümölcsét a nemzet és gazdasága aratja le."
" Kultúra és gazdaság
Ha a gazdaság bajban van, az állam először a „felépítmény”-től von el pénzt. A Kultúra és kultúra ebben az értelemben függ a gazdaságtól, és nem úgy, ahogy Marx tanította. Igaz, hogy pénzbe kerülnek, de a beléjük fektetett pénz visszatérül. Igaz, hosszú távon. Gyenge egészségű, öntudatától megfosztott, közösségellenesnek nevelt, alulképzett munkaerőtől nem várható gazdasági fölemelkedés. Magyarán a Kultúra az alap, amin a sikeres gazdaság felépül. Az élet akkor válik élhetővé, ha a gazdaság, az üzlet, az ipar kulturálódik, és nem a kultúra iparosodik. Hát nem a szakmai színvonaltól, a munkakultúrától függ a munka eredményessége? Hogyan remélhetjük sorsunk jobbrafordulását, ha „mindenhez értő” alkalmatlanok egymás közt cserélgetik a vezető pozíciókat? Nem a közerkölcsök hanyatlását jelzi a gazdaságot tönkretevő korrupció és bűnözés? Hogyan fejlődhet az ország, ha lakói közt egyre több a segélyekből, tolvajlásból élő, teljesen tanulatlan, munkát nem ismerő ember, akiket a szorgos kevésnek kell eltartani? Miért kell?
Aczél Györgytől származik a piacgazdaság kultúrára való kiterjesztésének jelszava: „A kultúra áru”. A kultúráját, kultúrával élő ember így vált „kultúrafogyasztóvá”. Ez a szemlélet nem tekinti a kultúrát befektetésnek. Nem érdekli a jövő, azonnali nyereséget vár tőle, ezért nem, vagy alig támogatja azon területeit, amelyektől nem számíthatnak napi bevételre. A kultúra bizonyos részterületeit kifejezetten pénzforrásnak tekinti, amivel saját rossz, pazarló és korrupt kormányzása okozta hiányokat pótolná. Központi támogatásra inkább az számíthat, ami gyors nyereséggel kecsegtet. Ezért korlátozza az egyházak támogatását, az oktatás ingyenességét; ezért digitalizálja az egyébként lepusztult iskolákat; ezért üzletesedik a végletekig a televíziózás, bulvárosodik a sajtó; ezért válik a közművelődés egyre inkább civil kezdeményezéssé; ezért lesz a nemzetközi ingatlanüzlet áldozata a művelésre váró föld, a szabad természet, az épített környezet műemlékestől; ezért élvez az értékteremtő művészeteknél nagyobb támogatást a szórakoztatóipar. Ez a kultúrpolitika hibás körön fut, nincs belőle kiút. Arra hivatkozik, hogy igényt elégít ki, a népnek cirkuszt, szórakozást juttat (kenyér helyett is), de nem ingyen ám! A „kultúrafogyasztó”, miközben kiürítik a zsebeit, egyre igénytelenebbé válik, ezért kell a neki szánt „termék” színvonalát valóban egyre lejjebb szállítani, hogy „eladható” legyen. Az eléje tartott torzító tükör nemhogy jóra nevelne, épp ellenkezőleg. Irányadóvá tesz ízlés-, erkölcs- és közösségromboló életvezetési mintákat. A circulus vitiosus fordítva is érvényesül: mennél alacsonyabb szintű a „termék”, annál nagyobb előállítójának a bevétele, s neki esze ágában sincs abból a „termék” minőségén javítani. Mivel bevétele fordítottan arányos a színvonallal, még lejjebb viszi.
- A kultúra ne legyen áru! A kultúra befektetés, aminek a gyümölcsét a nemzet és gazdasága aratja le."
Másképp: a kultúra a gazdaság alapja, ha ez fordítva működik, akkor az egész öncélú torz valamivé válik. Ha a leant filozófiaként fogjuk fel, akkor az érték meghatározása alapvetően kulturális aktus.
VálaszTörlés