Egy kis marketing vidámság
Originally shared by Koszecz Sándor
A mi emberünk elmegy egy jó nevű, amúgy exkluzív termékeket forgalmazó Bevásárló Központba, és jelentkezik eladónak. Leendő főnöke kéri, mondjon magáról valamit, amire emberünk azt válaszolja: - Jól tudok eladni.
Kicsit furcsa szemmel ránéz a góré, és azt mondja: - Tudja, nálunk 7-8 oldalas önéletrajzzal szoktak emberek jelentkezni, ám tetszik bátorsága, az önbizalma. Alkalmazom egy hónap próbaidőre.
Eltelik az első napja emberünknek, és nap végén a főnöke kérdőre vonja emberünket, mennyi vevőnek sikerült eladnia árut?
A válasz meglepte, mert emberünk csak egynek sikerült eladnia.
Egynek? Nálunk a kollégák 20-30 embert kiszolgálnak egy nap! Milyen értékben forgalmazott?
- 212 EZER 576 DOLLÁRÉRT.
- És ez meg hogy lehet?
- Nos tudja,, a vevő vett egy kis horgot, de én rábeszéltem egy nagyobbra.... aztán megkérdeztem, hogy van-e rendes teleszkópos, infrás pecabotja, mondta, hogy nincs, mire én rábeszéltem egyre, vett azt is,... Aztán megkérdeztem, hova menne horgászni? Azt mondta: Északra. Kérdeztem: Van-e vitorlása? Nem volt neki, mire elmentünk a vitorlás osztályra, kinézett magának egy kétárbocost. ,Kérdeztem, mivel vontatja be? Nem tudta megmondani, mire elmentünk a motorcsónak osztályra, vett magának egy 4 motoros motorcsónakot. Aztán, ahogy beszélgettünk, kérdeztem: ha a motorcsónakja netán elakadna a susnyásban, mivel tudná magát kihúzni? Azt mondja: Semmivel, erre lementünk a terepjáró osztályra, és vett egy szuper terepjáró járgányt is magának.
Mire a főnök kikerekedő szemekkel csak ennyit kérdez:
- Csak nem azt akarja nekem elmesélni, hogy a fickó csak egy horgot akart venni magának és maga rábeszélte a terepjáróig mindenre?
- Nem, mert a fickó eredetileg egy tampont akart csak venni, de mondtam neki, ha már úgy is el van cseszve a napja:) meg az egész hétvégéje, mért nem megy el inkább horgászni?
Originally shared by Koszecz Sándor
A mi emberünk elmegy egy jó nevű, amúgy exkluzív termékeket forgalmazó Bevásárló Központba, és jelentkezik eladónak. Leendő főnöke kéri, mondjon magáról valamit, amire emberünk azt válaszolja: - Jól tudok eladni.
Kicsit furcsa szemmel ránéz a góré, és azt mondja: - Tudja, nálunk 7-8 oldalas önéletrajzzal szoktak emberek jelentkezni, ám tetszik bátorsága, az önbizalma. Alkalmazom egy hónap próbaidőre.
Eltelik az első napja emberünknek, és nap végén a főnöke kérdőre vonja emberünket, mennyi vevőnek sikerült eladnia árut?
A válasz meglepte, mert emberünk csak egynek sikerült eladnia.
Egynek? Nálunk a kollégák 20-30 embert kiszolgálnak egy nap! Milyen értékben forgalmazott?
- 212 EZER 576 DOLLÁRÉRT.
- És ez meg hogy lehet?
- Nos tudja,, a vevő vett egy kis horgot, de én rábeszéltem egy nagyobbra.... aztán megkérdeztem, hogy van-e rendes teleszkópos, infrás pecabotja, mondta, hogy nincs, mire én rábeszéltem egyre, vett azt is,... Aztán megkérdeztem, hova menne horgászni? Azt mondta: Északra. Kérdeztem: Van-e vitorlása? Nem volt neki, mire elmentünk a vitorlás osztályra, kinézett magának egy kétárbocost. ,Kérdeztem, mivel vontatja be? Nem tudta megmondani, mire elmentünk a motorcsónak osztályra, vett magának egy 4 motoros motorcsónakot. Aztán, ahogy beszélgettünk, kérdeztem: ha a motorcsónakja netán elakadna a susnyásban, mivel tudná magát kihúzni? Azt mondja: Semmivel, erre lementünk a terepjáró osztályra, és vett egy szuper terepjáró járgányt is magának.
Mire a főnök kikerekedő szemekkel csak ennyit kérdez:
- Csak nem azt akarja nekem elmesélni, hogy a fickó csak egy horgot akart venni magának és maga rábeszélte a terepjáróig mindenre?
- Nem, mert a fickó eredetileg egy tampont akart csak venni, de mondtam neki, ha már úgy is el van cseszve a napja:) meg az egész hétvégéje, mért nem megy el inkább horgászni?
Ha már vidámság:
VálaszTörlésA halász hazatér fatörzsből vájt csónakján és találkozik egy külföldi piackutató szakemberrel, aki ebben a fejlődő országban dolgozik.
A piackutató megkérdezi a halásztól, hogy miért jött haza olyan korán.
A halász azt feleli, hogy tovább is maradhatott volna, de elég halat fogott ahhoz, hogy gondoskodjon a családjáról.
- ...és egyébként mivel tölti az idejét? - kérdezi a szakember
- Hát, például halászgatok. Játszom a gyerekeimmel. Amikor nagy a forróság,
lepihenünk. Este együtt vacsorázunk. Összejövünk a barátainkkal és
zenélünk egy kicsit - feleli a halász.
A piackutató itt közbevág:
- Nézze, nekem egyetemi diplomám van, és tanultam ezekről a dolgokról.
Segíteni akarok magának. Hosszabb ideig kellene halásznia. Akkor több pénzt keresne, és hamarosan egy nagyobb csónakot tudna vásárolni
ennél a kis kivájt fatörzsnél. Nagyobb csónakkal még több pénzt tudna keresni, és nem kellene hozzá sok idő, máris szert tudna tenni egy
több csónakból álló vonóhálós flottára.
- És azután? - kérdezi a halász.
- Azután ahelyett, hogy viszonteladón keresztül árulná a halait, közvetlenül a gyárnak tudná eladni, amit fogott, vagy beindíthatna egy
saját halfeldolgozó üzemet. Akkor el tudna menni ebből a porfészekből Cotonouba, Párizsba vagy New Yorkba, és onnan irányíthatná a
vállalkozást.
Még azt is fontolóra vehetné, hogy bevezesse a tőzsdére az üzletet, és akkor már milliókat kereshetne.
- Mennyi idő alatt tudnám ezt elérni? - érdeklődik a halász.
- Úgy 15-20 év alatt - válaszolja a piackutató.
- És azután? - folytatja a kérdezősködést a halász.
- Ekkor kezd érdekessé válni az élet - magyarázza a szakember.
Nyugdíjba vonulhatna. Otthagyhatná a városi rohanó életformát, és egy távol eső faluba költözhetne.
És azután mi lenne? - kérdezi a halász.
Akkor volna ideje halászgatni, játszani a gyermekeivel, a nagy forróság idején lepihenni, együtt vacsorázni a családjával és összejönni a barátaival zenélgetni kicsit...