Ha azt kapnátok a fejetekre, hogy "a kultúra csak viszi a pénzt", mit válaszolnátok egy-két mondatban?
Ha azt kapnátok a fejetekre, hogy "a kultúra csak viszi a pénzt", mit válaszolnátok egy-két mondatban?
Ez itt alább Jankovics Marcelltől származik és nem egy-két mondat, de jó összefoglaló. Viszont sehol nem találok konkrét mérési adatokat...
"Kultúra és gazdaság
Ha a gazdaság bajban van, az állam először a „felépítménytől” von el pénzt. A Kultúra és kultúra ebben az értelemben függ a gazdaságtól, és nem úgy, ahogy Marx tanította. Igaz, hogy pénzbe kerülnek, de a beléjük fektetett pénz visszatérül. Igaz, hosszú távon. Gyenge egészségű, öntudatától megfosztott, közösségellenesnek nevelt, alulképzett munkaerőtől nem várható gazdasági fölemelkedés. Magyarán a Kultúra az alap, amin a sikeres gazdaság felépül. Az élet akkor válik élhetővé, ha a gazdaság, az üzlet, az ipar kulturálódik, és nem a kultúra iparosodik. Hát nem a szakmai színvonaltól, a munkakultúrától függ a munka eredményessége? Hogyan remélhetjük sorsunk jobbrafordulását, ha „mindenhez értő” alkalmatlanok egymás közt cserélgetik a vezető pozíciókat? Nem a közerkölcsök hanyatlását jelzi a gazdaságot tönkretevő korrupció és bűnözés? Hogyan fejlődhet az ország, ha lakói közt egyre több a segélyekből, tolvajlásból élő, teljesen tanulatlan, munkát nem ismerő ember, akiket a szorgos kevésnek kell eltartani? Miért kell?
Aczél Györgytől származik a piacgazdaság kultúrára való kiterjesztésének jelszava: „A kultúra áru”. A kultúráját, kultúrával élő ember így vált „kultúrafogyasztóvá”. Ez a szemlélet nem tekinti a kultúrát befektetésnek. Nem érdekli a jövő, azonnali nyereséget vár tőle, ezért nem, vagy alig támogatja azon területeit, amelyektől nem számíthatnak napi bevételre. A kultúra bizonyos részterületeit kifejezetten pénzforrásnak tekinti, amivel saját rossz, pazarló és korrupt kormányzása okozta hiányokat pótolná. Központi támogatásra inkább az számíthat, ami gyors nyereséggel kecsegtet. Ezért korlátozza az egyházak támogatását, az oktatás ingyenességét; ezért digitalizálja az egyébként lepusztult iskolákat; ezért üzletesedik a végletekig a televíziózás, bulvárosodik a sajtó; ezért válik a közművelődés egyre inkább civil kezdeményezéssé; ezért lesz a nemzetközi ingatlanüzlet áldozata a művelésre váró föld, a szabad természet, az épített környezet műemlékestől; ezért élvez az értékteremtő művészeteknél nagyobb támogatást a szórakoztatóipar. Ez a kultúrpolitika hibás körön fut, nincs belőle kiút. Arra hivatkozik, hogy igényt elégít ki, a népnek cirkuszt, szórakozást juttat (kenyér helyett is), de nem ingyen ám! A „kultúrafogyasztó”, miközben kiürítik a zsebeit, egyre igénytelenebbé válik, ezért kell a neki szánt „termék” színvonalát valóban egyre lejjebb szállítani, hogy „eladható” legyen. Az eléje tartott torzító tükör nemhogy jóra nevelne, épp ellenkezőleg. Irányadóvá tesz ízlés-, erkölcs- és közösségromboló életvezetési mintákat. A circulus vitiosus fordítva is érvényesül: mennél alacsonyabb szintű a „termék”, annál nagyobb előállítójának a bevétele, s neki esze ágában sincs abból a „termék” minőségén javítani. Mivel bevétele fordítottan arányos a színvonallal, még lejjebb viszi.
- A kultúra ne legyen áru! A kultúra befektetés, aminek a gyümölcsét a nemzet és gazdasága aratja le."
Forrás: http://www.irodalmilap.net/?q=cikk/gondolatok-egy-nemzeti-kulturalis-strategiahoz-511-vallas-es-erkoelcs
Ez itt alább Jankovics Marcelltől származik és nem egy-két mondat, de jó összefoglaló. Viszont sehol nem találok konkrét mérési adatokat...
"Kultúra és gazdaság
Ha a gazdaság bajban van, az állam először a „felépítménytől” von el pénzt. A Kultúra és kultúra ebben az értelemben függ a gazdaságtól, és nem úgy, ahogy Marx tanította. Igaz, hogy pénzbe kerülnek, de a beléjük fektetett pénz visszatérül. Igaz, hosszú távon. Gyenge egészségű, öntudatától megfosztott, közösségellenesnek nevelt, alulképzett munkaerőtől nem várható gazdasági fölemelkedés. Magyarán a Kultúra az alap, amin a sikeres gazdaság felépül. Az élet akkor válik élhetővé, ha a gazdaság, az üzlet, az ipar kulturálódik, és nem a kultúra iparosodik. Hát nem a szakmai színvonaltól, a munkakultúrától függ a munka eredményessége? Hogyan remélhetjük sorsunk jobbrafordulását, ha „mindenhez értő” alkalmatlanok egymás közt cserélgetik a vezető pozíciókat? Nem a közerkölcsök hanyatlását jelzi a gazdaságot tönkretevő korrupció és bűnözés? Hogyan fejlődhet az ország, ha lakói közt egyre több a segélyekből, tolvajlásból élő, teljesen tanulatlan, munkát nem ismerő ember, akiket a szorgos kevésnek kell eltartani? Miért kell?
Aczél Györgytől származik a piacgazdaság kultúrára való kiterjesztésének jelszava: „A kultúra áru”. A kultúráját, kultúrával élő ember így vált „kultúrafogyasztóvá”. Ez a szemlélet nem tekinti a kultúrát befektetésnek. Nem érdekli a jövő, azonnali nyereséget vár tőle, ezért nem, vagy alig támogatja azon területeit, amelyektől nem számíthatnak napi bevételre. A kultúra bizonyos részterületeit kifejezetten pénzforrásnak tekinti, amivel saját rossz, pazarló és korrupt kormányzása okozta hiányokat pótolná. Központi támogatásra inkább az számíthat, ami gyors nyereséggel kecsegtet. Ezért korlátozza az egyházak támogatását, az oktatás ingyenességét; ezért digitalizálja az egyébként lepusztult iskolákat; ezért üzletesedik a végletekig a televíziózás, bulvárosodik a sajtó; ezért válik a közművelődés egyre inkább civil kezdeményezéssé; ezért lesz a nemzetközi ingatlanüzlet áldozata a művelésre váró föld, a szabad természet, az épített környezet műemlékestől; ezért élvez az értékteremtő művészeteknél nagyobb támogatást a szórakoztatóipar. Ez a kultúrpolitika hibás körön fut, nincs belőle kiút. Arra hivatkozik, hogy igényt elégít ki, a népnek cirkuszt, szórakozást juttat (kenyér helyett is), de nem ingyen ám! A „kultúrafogyasztó”, miközben kiürítik a zsebeit, egyre igénytelenebbé válik, ezért kell a neki szánt „termék” színvonalát valóban egyre lejjebb szállítani, hogy „eladható” legyen. Az eléje tartott torzító tükör nemhogy jóra nevelne, épp ellenkezőleg. Irányadóvá tesz ízlés-, erkölcs- és közösségromboló életvezetési mintákat. A circulus vitiosus fordítva is érvényesül: mennél alacsonyabb szintű a „termék”, annál nagyobb előállítójának a bevétele, s neki esze ágában sincs abból a „termék” minőségén javítani. Mivel bevétele fordítottan arányos a színvonallal, még lejjebb viszi.
- A kultúra ne legyen áru! A kultúra befektetés, aminek a gyümölcsét a nemzet és gazdasága aratja le."
Forrás: http://www.irodalmilap.net/?q=cikk/gondolatok-egy-nemzeti-kulturalis-strategiahoz-511-vallas-es-erkoelcs
Szerintem a gazdasággal kapcsolatban kellene az 5 miérten végigmenni. A gazdaság nem embertől független entitás, a gazdaság célja az ember, az emberi kultúra teszi lehetővé a gazdaságot.
VálaszTörlésValóban. De igyekszik függetleníteni magát. Vagy ha nem is függetleníteni, de hatalma alá hajtani a kultúrát...
VálaszTörlésIgen, és itt válik önjáróvá, amikor a célja és értelme az ember helyett önmaga.
VálaszTörlésHát persze, ilyen ez...
VálaszTörlésA gazdaság és a kultúra szerintem nem feltétlenül szétválasztható. Ha a jelenségnek a gazdasági - vagy inkább nevezzük működési modellnek - dimenziója hiányzik, akkor nem lesz életképes, ha a gazdasági dimenzió túl nagy hangsúlyt kap, akkor az ember/kultúra kivonódik a dologból, tehát embertelen lesz. De gazdaság helyett lehet, hogy találóbb érdekről beszélni, mivel az érdek pénzbeli motiváción túl más is lehet (lásd Eric S. Raymond: A nooszféra kisajátítása). A mi altruista közművelődési szakmánknak meg meg kell találnia a saját és a célcsoportunk érdekeit, ha nem akarunk eltűnni.
VálaszTörlésAz érdeked az, ami érdekel. :)
VálaszTörlésMiért, miért, miért, miért, miért? :)
VálaszTörlésMert nem? Ami érdekel, az érdekes. Vagyis számodra érdekkel rendelkezik.
VálaszTörlésPersze, nem is ezért írtam. Most nekem az az érdekes, hogy valami miért érdekes valakinek. :) Vannak-e ezzel kapcsolatos törvényszerűségek, amiket lehet használni.
VálaszTörlésHát, ha érdeke fűződik hozzá, akkor érdekes. :)
VálaszTörlésIgen, de vannak helyzetek és személyek, hogy nem lehet ilyen nyersen fogalmazni... :)
VálaszTörlés