Aki nem hibázik, az fejlődésképtelen. És ebben az a legrosszabb, hogy valójában ő is ugyanúgy hibázik, mint bárki más, csak még ennek sincs a tudatában...
Így vagyunk szocializálva... Ami önmagában is hiba. Nekem kb két év munkájába tellet, hogy a munkatársaim ne maszatolják szét a problémákat. De ha bekerül egy új tag, akkor minden kezdődik elölről...
Én ezt így nem merném kijelenteni, hogy aki nem hibázik az fejlődésképtelen.... Hibákra szükség van ez tény, de hogy minden fejlődés ezen múljon ez nem így van szerintem.
Tegyük fel egy autóvezető hibázik, elalszik és a buszmegállóban 30 embert elsodor meghal mindenki a vezetőn kívül. Tehát, szükség volt a hibára-hibájára...? Nem...! Megtanulta előzőleg, hogy fáradtan nem vezetünk? Meg... Mégis hibázott, mert ha nem vezet fáradtan, akkor nincs mit ennie esetleg a családjának. Miután megtörtént a hiba valszeg megbüntetik, elveszik a jogsiját, börtönbe zárják stb. Jó lesz ez valakinek? A családja esetleg éhen pusztul., a vezető egy életre megnyomorodik lelkileg ezzel együtt testileg is stb.
Lesz a hiba után valamilyen fejlődés? Nem, vagy csak kicsi az esélye sajnos....
Fejlődés mikor lenne? Ha a vezető a fejében eldönti átdolgozza a hibát a történések előtt... Tehát szükség van a hibára, de csak addig ameddig a fejben van, mihint a fejből valóssággá alakul onnantól kezdve nincs rá szükség. Ha valaki fejben intézi a hibák megoldását az a jó... És mit lát az aki kívülről figyel egy látszólag nem hibázó embert? Azt, hogy ő nem hibázik...Pedig igen, csak kívülre nem látszik... Akkor ki is a jobb elviselhetetlen a munkatársak számára? Az aki mindennap hibát mutat (ilyen butaságokra hivatkozik, hogy aki nem dolgozik az nem hibázik meg fejlődés csak hibákkal lehetséges stb.) vagy aki fejben előtte elintézi, hogy ne legyen hiba vagy csak kismértékben...? Számomra az a szimpatikusabb aki nem hibázik, legalábbis kívülre, hanem előtte fejben elintézi... nektek nem...?
Huhh, nem autóvezetésre gondoltam és nem végletes dolgokra... :) Nap, mint nap követünk el kisebb-nagyobb hibákat. Ez természetes. Az, hogy észre is besszük, az már nem természetese. Úgy gondolom, hogyha valaki elalszik autóvezetés közben, az már több észre nem vett kisebb hiba következménye...
Nem is feltételeztem, hogy arra gondoltál volna...:) Ez csak egy példa volt, hogy érzékeltessem mire gondolok én azzal kapcsolatban amit írtatok.
Én úgy gondolom teljesen mindegy mekkora a hiba. A hiba az hiba....Egy olyan történés aminek nem szabadna bekövetkezni vagyis élőben megtörténnie, csak fejben. A hibáknak mindig vannak áldozatai és sértettei bármilyen nagyságú legyen is az. Aki a hibát elköveti általában nem érzékeli mekkorát hibázott valójában. Azt csak az érzi aki a károsultja. Szembenézni azért nem néz szembe a hibákkal egy illető, mert nem éri akkora kár mint akit vagy amit igazából érint... A kisebb hibákról nincs értelme beszélni, mert az nem számít igazán, azt én nem is nevezném hibáknak. Pl. valaki leejt evés közben egy villát, az egy kis hiba. És...? Leesett..Mi a probléma? Legközelebb újra megcsinálja, ha ügyetlen a keze vagy egy felessel többet ivott kelleténél...:)
A hibákból való tanulási készséget, szembenézést, igazából csak nagy és végletes hibáknál van értelme elemezni vagy beszélni róla egyáltalán és az sem mindegy ki az aki hibázik, milyen háttérmunkával tanulással, és milyen vállalt felelősséggel teszi ezt minden nap. Pl . Nem lehet egy kalap alá venni egy súlyponton említeni egy politikus hibáját vagy egy akármilyen kisebb dolgozóét. Nem lehet egy lapon említeni egy gyerek és egy felnőtt hibáit...stb stb.
Nem értem igazából mit értesz azon, hogy "Nekem kb két év munkájába tellet, hogy a munkatársaim ne maszatolják szét a problémákat."
Gyulánál meg ezt nem értem még... "Érdekes mennyire nincs benne néhány ember fejében, hogy a hiba a folyamatok szükségszerű velejárója. Felkészülni lehet rá, de elkerülni nem."
A hibáknak nem feltétlenül kellene, hogy valós történésként a folyamatok része legyen, Sőt pontosan azért járunk iskolába, azért éljük tapasztaljuk az életet, hogy a hibák bizony ne legyenek része az életünknek csak a történések előtt... Szerintem, ha valaki felkészül egy adott hibára akkor el is tudja kerülni, hárítani, hogy az valójában megtörténjen. Ha nem, akkor nem a hibát kell okolni mint mindennapos dolgot, hanem bizony a felkészüléssel és az átgondolással van baj... Nem...?
Én pl. pokolian rosszul vagyok attól a kijelentéstől mikor némely politikus arra hivatkozik a médiában, hogy emberek vagyunk és hibáztunk. Ja... persze, több évtizedig, és ezért is fizettek neked 50 szer annyi pénzt mint egy átlag embernek, hogy meg is tehesd hosszú évekig...
Károly Takács Azt mondod a kis hiba nem is hiba, csak a nagy. Lehet, hogy mi azt mondjuk a nagy hiba, az már nem hiba, hanem tragédia.
Hiba, az hiba, valami olyasmi amikor valami nem úgy történik, ahogy elvárnánk. Vegyük bele azt is, hogy a következménye pedig valami rossz dolog? Mert nem feltétlenül az.
A hibákra nyilván a következményük súlyossága arányába kell felkészülni. A villa leejtésére nem különösebben készülünk, az autóvezetóket viszont hónapokig tanítjuk a szabályokra.
Az hogy a hibák megtörténnek ténykérdés. Leesnek a villák, készülnek selejtes termékek, vannak balesetek. Lehet ezt teljesen a hibát elkövető nyakába varrni és más módon nem foglalkozni vele, és lehet elemezni az okokat, és kideríteni mit lehetne máshogy csinálni annak érdekében, hogy ne következzen be a hiba. Azaz kevesebben hibázzanak.
A gyártási folyamatoknál ez teljesen természetes, már régen rájöttek, hogy a gyártás úgy hatékony és gazdaságos, ha megfelelő ütemben halad, de ebbe ritkán becsúszik hiba is, a hibás terméket pedig a meo szűri ki. A gyártási folyamatok hatékony és hibákkal együtt élő megszervezéséről szól a minőségirányítás is.
Kedves László, olvasom, hogy elhagyod a Google-t. Ha Magyarországon jársz, szívesen meghívnánk, hogy tarts előadást új startupodról. https://forbes.hu/uzlet/a-magyar-szarmazasu-google-csucsvezeto-sajat-startupot-indit/
Bizony. Ezért nagyon nehéz, ha nem lehetetlen, olyan emberrel együtt dolgozni, aki szerint ő maga sosem hibázik.
VálaszTörlésAki nem hibázik, az fejlődésképtelen. És ebben az a legrosszabb, hogy valójában ő is ugyanúgy hibázik, mint bárki más, csak még ennek sincs a tudatában...
VálaszTörlésÉrdekes mennyire nincs benne néhány ember fejében, hogy a hiba a folyamatok szükségszerű velejárója. Felkészülni lehet rá, de elkerülni nem.
VálaszTörlésÍgy vagyunk szocializálva... Ami önmagában is hiba. Nekem kb két év munkájába tellet, hogy a munkatársaim ne maszatolják szét a problémákat. De ha bekerül egy új tag, akkor minden kezdődik elölről...
VálaszTörlésÉn ezt így nem merném kijelenteni, hogy aki nem hibázik az fejlődésképtelen....
VálaszTörlésHibákra szükség van ez tény, de hogy minden fejlődés ezen múljon ez nem így van szerintem.
Tegyük fel egy autóvezető hibázik, elalszik és a buszmegállóban 30 embert elsodor meghal mindenki a vezetőn kívül.
Tehát, szükség volt a hibára-hibájára...? Nem...!
Megtanulta előzőleg, hogy fáradtan nem vezetünk? Meg...
Mégis hibázott, mert ha nem vezet fáradtan, akkor nincs mit ennie esetleg a családjának.
Miután megtörtént a hiba valszeg megbüntetik, elveszik a jogsiját, börtönbe zárják stb.
Jó lesz ez valakinek? A családja esetleg éhen pusztul., a vezető egy életre megnyomorodik lelkileg ezzel együtt testileg is stb.
Lesz a hiba után valamilyen fejlődés?
Nem, vagy csak kicsi az esélye sajnos....
Fejlődés mikor lenne? Ha a vezető a fejében eldönti átdolgozza a hibát a történések előtt...
Tehát szükség van a hibára, de csak addig ameddig a fejben van, mihint a fejből valóssággá alakul onnantól kezdve nincs rá szükség.
Ha valaki fejben intézi a hibák megoldását az a jó...
És mit lát az aki kívülről figyel egy látszólag nem hibázó embert?
Azt, hogy ő nem hibázik...Pedig igen, csak kívülre nem látszik...
Akkor ki is a jobb elviselhetetlen a munkatársak számára?
Az aki mindennap hibát mutat (ilyen butaságokra hivatkozik, hogy aki nem dolgozik az nem hibázik meg fejlődés csak hibákkal lehetséges stb.) vagy aki fejben előtte elintézi, hogy ne legyen hiba vagy csak kismértékben...?
Számomra az a szimpatikusabb aki nem hibázik, legalábbis kívülre, hanem előtte fejben elintézi... nektek nem...?
Huhh, nem autóvezetésre gondoltam és nem végletes dolgokra... :) Nap, mint nap követünk el kisebb-nagyobb hibákat. Ez természetes. Az, hogy észre is besszük, az már nem természetese. Úgy gondolom, hogyha valaki elalszik autóvezetés közben, az már több észre nem vett kisebb hiba következménye...
VálaszTörlésNem is feltételeztem, hogy arra gondoltál volna...:) Ez csak egy példa volt, hogy érzékeltessem mire gondolok én azzal kapcsolatban amit írtatok.
VálaszTörlésÉn úgy gondolom teljesen mindegy mekkora a hiba. A hiba az hiba....Egy olyan történés aminek nem szabadna bekövetkezni vagyis élőben megtörténnie, csak fejben.
A hibáknak mindig vannak áldozatai és sértettei bármilyen nagyságú legyen is az.
Aki a hibát elköveti általában nem érzékeli mekkorát hibázott valójában. Azt csak az érzi aki a károsultja.
Szembenézni azért nem néz szembe a hibákkal egy illető, mert nem éri akkora kár mint akit vagy amit igazából érint...
A kisebb hibákról nincs értelme beszélni, mert az nem számít igazán, azt én nem is nevezném hibáknak.
Pl. valaki leejt evés közben egy villát, az egy kis hiba. És...? Leesett..Mi a probléma? Legközelebb újra megcsinálja, ha ügyetlen a keze vagy egy felessel többet ivott kelleténél...:)
A hibákból való tanulási készséget, szembenézést, igazából csak nagy és végletes hibáknál van értelme elemezni vagy beszélni róla egyáltalán és az sem mindegy ki az aki hibázik, milyen háttérmunkával tanulással, és milyen vállalt felelősséggel teszi ezt minden nap.
Pl . Nem lehet egy kalap alá venni egy súlyponton említeni egy politikus hibáját vagy egy akármilyen kisebb dolgozóét.
Nem lehet egy lapon említeni egy gyerek és egy felnőtt hibáit...stb stb.
Nem értem igazából mit értesz azon, hogy "Nekem kb két év munkájába tellet, hogy a munkatársaim ne maszatolják szét a problémákat."
Gyulánál meg ezt nem értem még...
"Érdekes mennyire nincs benne néhány ember fejében, hogy a hiba a folyamatok szükségszerű velejárója. Felkészülni lehet rá, de elkerülni nem."
A hibáknak nem feltétlenül kellene, hogy valós történésként a folyamatok része legyen, Sőt pontosan azért járunk iskolába, azért éljük tapasztaljuk az életet, hogy a hibák bizony ne legyenek része az életünknek csak a történések előtt...
Szerintem, ha valaki felkészül egy adott hibára akkor el is tudja kerülni, hárítani, hogy az valójában megtörténjen. Ha nem, akkor nem a hibát kell okolni mint mindennapos dolgot, hanem bizony a felkészüléssel és az átgondolással van baj... Nem...?
Én pl. pokolian rosszul vagyok attól a kijelentéstől mikor némely politikus arra hivatkozik a médiában, hogy emberek vagyunk és hibáztunk. Ja... persze, több évtizedig, és ezért is fizettek neked 50 szer annyi pénzt mint egy átlag embernek, hogy meg is tehesd hosszú évekig...
Károly Takács Azt mondod a kis hiba nem is hiba, csak a nagy. Lehet, hogy mi azt mondjuk a nagy hiba, az már nem hiba, hanem tragédia.
VálaszTörlésHiba, az hiba, valami olyasmi amikor valami nem úgy történik, ahogy elvárnánk. Vegyük bele azt is, hogy a következménye pedig valami rossz dolog? Mert nem feltétlenül az.
A hibákra nyilván a következményük súlyossága arányába kell felkészülni. A villa leejtésére nem különösebben készülünk, az autóvezetóket viszont hónapokig tanítjuk a szabályokra.
Az hogy a hibák megtörténnek ténykérdés. Leesnek a villák, készülnek selejtes termékek, vannak balesetek. Lehet ezt teljesen a hibát elkövető nyakába varrni és más módon nem foglalkozni vele, és lehet elemezni az okokat, és kideríteni mit lehetne máshogy csinálni annak érdekében, hogy ne következzen be a hiba. Azaz kevesebben hibázzanak.
A gyártási folyamatoknál ez teljesen természetes, már régen rájöttek, hogy a gyártás úgy hatékony és gazdaságos, ha megfelelő ütemben halad, de ebbe ritkán becsúszik hiba is, a hibás terméket pedig a meo szűri ki. A gyártási folyamatok hatékony és hibákkal együtt élő megszervezéséről szól a minőségirányítás is.
A lean gyártásban már menet közben kiszűrik a hibát. Egyszerűen nem engedik meg a selejt gyártását...
VálaszTörlés